Új-Zéland választási rendszere
Az új-zélandi parlamenti választási rendszer az 1996-os választások óta a vegyes arányos (MMP) elven alapul. Az MMP-t 1993-ban népszavazással hozták létre. Az FPP (First-Past-the-Post) rendszert váltotta fel, amelyet Új-Zéland korábban történelme nagy részében használt.
Az MMP-rendszerben az új-zélandiaknak két titkos szavazatuk van a parlamenti képviselők megválasztására. Az első szavazás egy választókerületből, egy földrajzi választókerületből származó jelöltre történik. A második az, hogy a politikai párt szavaz arra a politikai pártra, amelyet a választó meg akar alakítani.
A Parlament felépítése
Az új-zélandi parlamentnek egyetlen háza van, a képviselőház, általában 120 képviselővel, bár ez a szám a választási folyamat eredményétől függően növekedhet. Egy párt parlamenti mandátumának teljes számát elvben a politikai párt szavazati aránya határozza meg.
A 2023-ban megválasztott 54. parlament 123 mandátumból áll: 72-t választópolgárok töltöttek be, a fennmaradó helyeket pedig a rangsorolt pártlistákról kiválasztott listás képviselők.
Szavazás és a franchise
A választások időzítését az 1986-os alkotmánytörvény és a politikai egyezmények szabályozzák. Általában a parlamenti általános választásokat körülbelül háromévente tartják, és a független választási bizottság vezeti.
1893-ban Új-Zéland volt az első önkormányzati ország, amely szavazati jogot biztosított a nőknek. Ez azt jelentette, hogy Új-Zélandon 1893-tól általános választójog volt, ami azt jelenti, hogy minden 21 éves és idősebb felnőtt szavazhatott (1969-ben a szavazási korhatárt 21-ről 20-ra csökkentették).
- A kortárs Új-Zélandon általában minden állandó lakos és 18 éves vagy annál idősebb állampolgár jogosult szavazni.
- A fő kivételek közé tartoznak azok az állampolgárok, akik túl sokáig éltek a tengerentúlon, és az elítélt személyek, akiket pszichiátriai kórházban tartanak fogva, vagy három évnél hosszabb börtönbüntetést töltenek be.
Az európai telepesekre vonatkozó szavazási szabályok azonban nem vonatkoztak Maorira, és helyzetük még mindig egyedülálló, mivel a Parlament hét helyét egyedül a maori szavazók választják meg.
Bár a parlamenti választásokat legalább háromévente tartják, ez nem mindig volt így. Új-Zéland korai gyarmati történelmében a parlamenti ciklus akár öt évig is tarthat - az 1852-es új-zélandi alkotmánytörvény alapján. 1879-ben a központi kormányzat növekvő hatalma miatt három évre csökkentették a mandátumot.
Azóta a kifejezést háromszor módosították. Az első világháború alatt öt évre meghosszabbították. A harmincas évek elején, a nagy gazdasági világválság idején négy évre kiszorították. Ez népszerűtlennek bizonyult a választók körében, és az 1935-ös választás után a mandátumot ismét három évre csökkentették. A második világháború alatt ismét négy évre meghosszabbították, de három évvel később visszatért.
Ez a cikk több hírforrás alapján, mesterséges intelligencia segítségével készült, és szerkesztőségünk a szerkesztési elveink szerint ellenőrzi. Szerkesztői elvek · Hírtipp és kapcsolat
Hozzászólások 0