Egészségügy Új-Zélandon
Új-Zéland egészségügyi rendszere jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Az 1938-as társadalombiztosítási törvényen alapuló, lényegében teljesen állami rendszerből a reformok piaci és egészségbiztosítási elemeket vezettek be, elsősorban az 1980-as évek óta, és vegyes köz-magán rendszert hoztak létre az egészségügyi ellátás nyújtására.
Az Accident Compensation Corporation fedezi a „balesetnek” minősülő esetek kezelési költségeit, beleértve az orvosi balesetet is, minden új-zélandi ember számára (legálisan vagy más módon). A költségeket a munkáltatókra, a munkavállalókra, a benzinre és a járműre vonatkozó nyilvántartásba vételi díjak, valamint az általános adóalapból származó hozzájárulások révén térítik meg.
Köz- és magánegészségügyi
Az állami kórházak viszonylag kiterjedt és magas színvonalú rendszere ingyenesen kezeli a polgárokat vagy az állandó lakosokat, és a kerületi egészségügyi tanácsok irányítják. A költséges vagy nehéz műveletek azonban gyakran hosszú várólistát igényelnek, kivéve, ha a kezelés orvosilag sürgős.
Ezért létezik az egészségbiztosítási szervezetek másodlagos piaca, amely tagjaik számára finanszírozza a műveleteket és a kezeléseket. A Southern Cross Health Insurance, egy nonprofit szervezet, ezek közül a legnagyobb, az egészségbiztosítási piac mintegy 60% -a, és 2007-ben az új-zélandiak közel negyedét fedezi, még saját kórházi láncot is működtet.
Elsődleges ellátás és sürgősségi szolgáltatások
Az alapellátás (nem szakorvosok / háziorvosok) és az új-zélandi kormányhivatal, a Pharmac listáján szereplő gyógyszerek társfinanszírozást igényelnek, de támogatottak, különösen a közösségi egészségügyi szolgáltatási kártyákkal vagy magas felhasználói egészségügyi kártyákkal rendelkező betegek számára.
A sürgősségi szolgáltatásokat elsősorban a Hato Hone St John jótékonysági szervezet (valamint a Wellington Free Ambulance a Wellington régióban) nyújtja, amelyet magán (adományozott) és állami (támogatási) alapok keverékével támogatnak.
- 2012-ben Új-Zéland a bruttó hazai termék 8,7%-át költötte egészségügyi ellátásra, vagyis 3 929 dollárt egy főre.
- Ennek 77%-a állami kiadás volt.
- Egy 2010-es tanulmány kimutatta, hogy Új-Zélandon a legalacsonyabb a gyógyszerhasználat szintje 14 fejlett országban (azaz összességében a legkevesebb gyógyszert használta), és az országok ugyanazon listája között a legalacsonyabb összeget költötte az egészségügyre, 2510 dollárral (3460 $) egy főre, szemben az Egyesült Államokkal, ahol 7290 dollár volt.
A rendszer személyzeti kihívásokkal szembesült, köztük a világ egyik legmagasabb ápolói fluktuációjával. Bár nem minden ápoló hagyja el a szakmát, amikor mégis, az az ellátás folyamatosságának csökkenését, a szolgáltatások megszakadását és az általános termelékenység csökkenését okozhatja.
A rendszer története George Grey kormányzó által a 19. század közepén létrehozott állami kórházakkal kezdődött. Az 1872-es közegészségügyi törvény helyi önkormányzati egészségügyi testületeket vezetett be, amelyeket elsősorban a helyi adófizetők finanszíroztak és a központi kormány támogatott. Ezt a rendszert később kibővítette az 1938-as társadalombiztosítási törvény, amely megpróbálta biztosítani a kormány által finanszírozott egészségügyi ellátást mindenki számára.
Ez a cikk több hírforrás alapján, mesterséges intelligencia segítségével készült, és szerkesztőségünk a szerkesztési elveink szerint ellenőrzi. Szerkesztői elvek · Hírtipp és kapcsolat
Hozzászólások 0