Új-Zéland kultúrája
Új-Zéland kultúrája az őshonos maori, gyarmati brit és más kulturális hatások szintézise. Az ország legkorábbi lakói magukkal hozták a szokásokat és a nyelvet Polinéziából, és az elszigeteltség évszázadai alatt kifejlesztették saját maori és moriori kultúrájukat.
A brit gyarmatosítók a 19. században hozták a nyugati kultúrát, és drámai hatást gyakoroltak az őslakosokra, terjesztve a nyugati vallási hagyományokat és az angol nyelvet. Idővel egy különálló pākehā vagy új-zélandi európai kultúra alakult ki. Újabb bevándorlás a Csendes-óceán, Kelet-Ázsia és Dél-Ázsia hozzáadott a kulturális sokszínűség Új-Zélandon.
Maori és Moriori
A polinéz felfedezők 1250 és 1300 között érték el a szigeteket. A polinéziai terjeszkedés és letelepedés következő évszázadaiban a maori kultúra a polinéz gyökerekből fejlődött ki. A maorik külön törzseket hoztak létre, erődített falvakat (pā) építettek, vadásztak és halásztak, árucikkekkel kereskedtek, fejlesztették a mezőgazdaságot, a művészeteket és a fegyvereket, és részletes szóbeli történelmet tartottak fenn.
Valamikor a maoriak egy csoportja Rēkohu-ba vándorolt, amelyet ma Chatham-szigeteknek neveznek, ahol kifejlesztették saját moriori kultúrájukat.
Pakehā és a Waitangi-szerződés
1800-tól kezdve rendszeres volt az európai kapcsolatfelvétel, és a brit bevándorlás gyorsan haladt, különösen 1855-től. Az európai gyarmatosítók drámai hatással voltak a maoriakra, elhozták a kereszténységet, a fejlett technológiát, az angol nyelvet, a számolást és az írástudást.
1840-ben a maori törzsek aláírták a Waitangi-szerződést, hogy a törzsek békében élhessenek a gyarmatosítókkal. Az új-zélandi háborúk azonban 1845-től kezdődtek, amikor is a maorik földveszteséget szenvedtek, részben elkobzás, de főként széles körű és kiterjedt földértékesítés miatt.
A maorik megtartották identitásukat, többnyire úgy döntöttek, hogy a telepesektől elkülönítve élnek, és továbbra is beszélnek és írnak maoriul. Az Európából érkező tömeges migráció, a magas maori halálozási arány és a maori nők alacsony várható élettartama miatt az őslakosok száma 1850 és 1930 között csökkent, és kisebbséggé vált.
Az európai új-zélandiak (Pākehā), annak ellenére, hogy távol vannak Európától, erős kulturális kapcsolatokat tartottak fenn az "Anglia anyával". Ezek a kapcsolatok meggyengültek a Brit Birodalom bukása és a brit hús- és tejpiacokhoz való különleges hozzáférés elvesztése miatt.
Pākehā elkezdett egy külön identitást kovácsolni, amelyet úttörő történelmük, vidéki életmódjuk és Új-Zéland egyedülálló környezete befolyásolt. A pákehá kultúra a háborúk után vált elterjedtté, de a folyamatos politikai erőfeszítések után a bikulturalizmus és a Waitangi Szerződés a 20. század végén az iskolai tanterv részévé vált, hogy elősegítse a Maori és a Pákehā közötti megértést.
Újabban, Új-Zéland kultúra bővült a globalizáció és a bevándorlás a Csendes-óceáni-szigetek, Kelet-Ázsia és Dél-Ázsia.
Kreatív szektor
- A Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium kimutatta, hogy a művészeti és kreatív szektor $14,9 milliárddal járult hozzá Új-Zéland bruttó hazai termék-jéhez a 2022 márciusával végződő évben.
- Ez a hozzájárulás a teljes gazdaság 4,2%-a, és 2000 óta a legmagasabb.
- 2022 márciusáig 115 000 főt foglalkoztattak elsősorban a kreatív ágazatban (32% önfoglalkoztató).
Ez a cikk több hírforrás alapján, mesterséges intelligencia segítségével készült, és szerkesztőségünk a szerkesztési elveink szerint ellenőrzi. Szerkesztői elvek · Hírtipp és kapcsolat
Hozzászólások 0