Közlekedés Új-Zélandon
Új-Zélandon a közlekedés közúti, vasúti, vízi és légi szolgáltatásokból, valamint gyaloglásból és kerékpározásból áll. Mielőtt az európaiak megérkeztek volna, a maoriak gyalog vagy vízi járművel utaztak a folyók és a partok mentén.
A hajózás és a vasút fontos módja volt az áruk és az emberek mozgatásának az európai letelepedés első éveiben. Az ötvenes évektől kezdve a közúti szállítás volt a domináns, és ma már az ország áruinak nagy részét utak szállítják.
Közúti szállítás
Új-Zéland történelmileg nagymértékben függött az autóktól, és az egyik legmagasabb járműtulajdonnal rendelkezik a világon. Az úthálózat a maori, majd az európai telepesek által használt pályákból nőtt ki.
A brit hadsereg megépítette az első utakat a csapatok mozgatására, és a jobb utak iránti kereslet a 19. század végén nőtt, ahogy a tejtermelés bővült. A második világháború után az úthálózat jelentősen kibővült, és 1950-ben megnyílt az első autópálya Wellington közelében.
Az állami autópályák összekötik a fő városi központokat, és az NZ Transport Agency Waka Kotahi üzemelteti, míg a városi és kerületi tanácsok kezelik a legtöbb más utat. Az utakat elsősorban az üzemanyagadók, az úthasználati díjak és a helyi önkormányzatok díjai finanszírozzák.
Vasút és víz
A vasútvonalak az európai települések első felében az utak mentén fejlődtek ki. Ma a hálózat keskeny nyomtávú pályát használ, és az állami tulajdonú KiwiRail cég üzemelteti.
Az ötvenes években a hálózatnak körülbelül kilencven ága volt, és ezek többsége azóta bezárt. 1931-től mintegy ötven éven át a kormány védte a vasutakat a közúti versenytől.
1982 és 1993 között a vasutakat átszervezték, számos vonalat és állomást bezártak, és az üzletet magántulajdonosoknak adták el. A kormány 2003-ban visszavette az irányítást a pálya felett, és 2008-ban megállapodott a vasút és a komp üzemeltetésének megvásárlásáról, amelyet KiwiRail-nak neveztek el.
A vasút főleg ömlesztett árut, például szenet, rönköket, tejtermékeket és műtrágyát szállít. A távolsági személyvonatok három útvonalon közlekednek, az ingázó járatok Aucklandben és Wellingtonban közlekednek.
Az európai letelepedés első éveiben a part menti hajózás volt az emberek és áruk mozgatásának egyik fő módja. A hetvenes években a konténerszállítás megváltoztatta a kikötői ipart, és az olyan kikötőket, mint Auckland és Lyttelton, újjáépítették a nagyobb hajók kezelésére.
Tömegközlekedés
A tömegközlekedési eszközök használata visszaesett, miután az ötvenes években megindultak az utakra fordított kiadások. A buszok a tömegközlekedés fő formái a városokban, valamint a Wellington és Auckland ingázó vasút, valamint a távolsági buszjáratok hálózata összeköti a fő központokat.
- Az utakat elsősorban az üzemanyagadók, az úthasználati díjak és a helyi önkormányzatok díjai finanszírozzák.
- A gyalogos és kerékpáros infrastruktúra sokkal kevesebb közlekedési támogatást kap, mint az utak.
A légi közlekedés összeköti a főbb központokat, és összeköti az országot más országokkal.
Ez a cikk több hírforrás alapján, mesterséges intelligencia segítségével készült, és szerkesztőségünk a szerkesztési elveink szerint ellenőrzi. Szerkesztői elvek · Hírtipp és kapcsolat
Hozzászólások 0